Egy egész napot töltött Szatmárnémetiben Király Gábor 108-szoros magyar labdarúgó-válogatott kapus, aki a Partium Labdarúgó Akadémia munkatársaival, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium és a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum diákjaival, majd edzőkkel, iskolaigazgatókkal is találkozott, beszélgetett. Lapunknak exkluzív interjút adott a magyar válogatott „mackónadrágos” ikonikus alakja.
– Tizennyolc évet játszott külföldön. Klubcsapatoknál a legjobb eredményeit Németországban érte el, de önéletrajzába is említette, hogy szerette volna kipróbálni magát az angol Premier League-be is, ami úgy megvalósult. Hol érezte jobban magát?
Mindegyik ország, mindegyik élet, mindegyik kultúra más. Mindegyiknek megvan a saját oldala és sajátossága. És gondolom, hogy alkalmazkodni kell mind az angol, mind a német kultúrához. Én mindenhol jól éreztem magam, mert jól akartam érezni magam, és ezért mindent meg is tettem.
– Ha össze kéne hasonlítani a német és angol bajnokságot, akkor melyiket, hova helyezné?
Nem lehet összehasonlítani, mert minden országnak megvan a megfelelő mentalítása, a sajátos kultúrája, szabályzata, így nem lehet őket egy serpenyőbe tenni. Mindkettő futball, de minden ország bajnokságának megvan a maga sebessége, technikája, szépsége.
– Mi a mackónadrág története?
Egészen a gyerekkoromig nyúlik vissza ennek a története, amikor a rossz pályák minősége miatt védtem mindig hosszú nadrágban. Védtem a saját testem épségét ezzel, nem szerettem volna, hogy folyamatosan sebes legyen a lábam. Ez felnőttkoromig elkísért. Komfortosan érzem magam benne.
– Az ön generációja válogatott szinten csak 2016-ban jutott el a csúcsra, amikor kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra. Utána sok játékos vonult vissza, és nem volt részük további hasonló sikerbe. Gondolok itt önre, Juhász Rolandra, Gera Zoltánra, Priskin Tamásra, Pintér Ádámra… Lehet mondani, hogy későn ért be a magyar válogatott?
Azt gondolom, hogy a jó munkához idő is kell. Elkezdtünk egy hosszú folyamatot. 2010 körül, amikor Csányi Sándor vette át a Magyar Labdarúgó-szövetség vezetését, akkor egy tudatos rendszer alakult ki, és ennek köszönhetően elkezdődött a magyar labdarúgás rendszerben fejlődni. Természetesen az is sokat számított, hogy jó páran kint játszottunk külföldön. De gondoljunk Horváth Feriék korosztályára is, aki szintén nagyon sokan kint fociztak külföldön. Így elmondhatjuk, hogy 90-es években már elkezdődött ez a folyamat, de azt mondom, hogy a teljes mértékben a 2016-os Európa-bajnokság tette fel a koronát. Volt egy interjú, ahol azt mondtam, hogy ezen az Európa-bajnokságon az én korosztályomat képviseltem. Én voltam kicsit az az átkötő erő, vagy személy, aki a 60 évek végén, a 70-es évek elején születetteket képviseltem. Ez a közös munka hozta el a közös sikert. A labdarúgásban sokat függnek a dolgok többek között a külső körülményektől, az infrastruktúrától és a képzésektől, ami Magyarországon is kezd jó irányban elmozdulni.
– Ön az Európa-bajnoksági korrekorder, mivel a 2016-os tornán 40 évesen és 74 naposan védte a magyar kaput. Meddig állhat fent ez a csúcs?
Minden rekord azért van, hogy megdöntsék azokat. Előbb utóbb eljön az ideje annak, hogy ezt is megdöntsék. Teljesen természetes ez a dolog. Jó érzés, hogy először kerültem ki az Európa-bajnokságra, és rögtön egy ilyen rekordot állítottam fel. Voltak vicces megjegyzések is, hogy én minden mérkőzésen megdöntöttem a saját rekordomat.
– Van esetleg önben hiányérzet, hogy csak egy Európa-bajnokságon tudott szerepelni?
Abszolút nem, mert nagy utat jártunk be a válogatottal. Nagyon nagy változás ment végbe, és azt gondolom, hogy ez így volt jó, ahogy van. Most kell ezt a sikert tovább vinni. Azok helyére, akik kiöregednek, minőségi pótlás kell, ami nem könnyű feladat. De azt gondolom, hogy jó úton haladt eddig a válogatott.
– Magyarország legutóbbi két felkészülési mérkőzésén sok fiatal játékos jelent meg a válogatott keretében, Gondolja, hogy ez a csapat hamarabb érhet be?
Szerintem Magyarországon most az infrastrukturális dolgok, az edzőpályák, a klubok, a stadionok rendben vannak. A minőségi munka kell most. Mindezt most a minőségi munkával megtölteni, ez mind a szakembereken múlik. A szakemberképzés szintén folyamatban van, most fejlődik. De mindannyian tudjuk, hogy a végeredmény a fontos. A sikereket és a kudarcokat is a helyén kell kezelni, hiszen ezek csak pillanatnyi eredmények.
– Mi lehet egy utánpótlás nevelő központ, egy akadémia sikerreceptje?
Megfelelő stábbal, szakértelemmel és hosszú távú tervezéssel biztos vagyok benne, hogy stabil tud lenni egy akadémia. Saját tapasztalatomból mondom, hogy a mi sportegyesületünk ezen az úton halad. Egy nagyon stabil klubunk van, a Király Sportegyesület, de ez is az évek folyamán stabilizálódott. De a Partium Akadémiát is mondhatom példának: ha jó szakmai stábbal jó munka zajlik. Az infrastruktúra még nem biztos, hogy lehetőséget nyújt ahhoz, hogy mindent el tudjanak érni. De, ha jó ember kezében van, jó ember irányítja, türelem is van – hiszen nem azonnal kell teljesítményt produkálni –, akkor olyan alapkövet tudnak letenni, ami a helyi labdarúgást is befolyásolja.
– Lehet röviden definiálni a jó szakembert?
Most járok sportigazgatói képzésre és ott is vannak hasonló kérdések… A jó szakember legyen vezető, pedagógiailag tudjon alkalmazkodni, legyen szakmai múltja, és a modern labdarúgás szakmai fejlődésével is haladjon.
– Mi lehet az, ami miatt a román foci nem fejlődik ugyanabban az ütemben, mint a magyar labdarúgás?
Erre nem én tudok választ adni. A román foci 15-20 évvel ezelőtt nagyon stabil volt. Innen is nagyon sok játékos került külföldi, erős bajnokságokba. De azt gondolom, hogy a körülmények nagyon fontosak, hogy jó pályán lehessen edzeni, jól lehessen oktatni, és egy működő rendszerre van szükség. Nem ismerem a román rendszert, én a magyarról tudok beszélni. Amit mondtam, Csányi Sándor vezetésével elkezdődött egy tudatos építkezés, aminek meg is van az eredménye.
– Mi kell ahhoz, hogy a szatmári srácok egy karriert tudjanak építeni a labdarúgásban?
Mindenképpen kell egy vízió, hogy hova szeretne eljutni az egyesület, a gyerekek hova szeretnének eljutni. De türelmes munka kell hozzá és azt gondolom, hogy a hosszú távú, türelmes munka nagyon nagy szilárdságot ad az alapokhoz, amire majd később folyamatosan lehet építkezni. És egyértelmű, hogy az edzők úgy vezessék a gyerekeket, meg az egyesületet a siker felé, hogy bár lesznek pozitív és negatív eredmények, de mindig azt a víziót tartsák maguk előtt, hogy hova szeretnének elérni.
KIRÁLY GÁBOR, NÉVJEGY
Született: 1976., április 1., Szombathely
108-szoros magyar felnőtt válogatott (1998–2016)
Bundesliga legjobb kapusa: 1998–1999-es szezon, Hertha BSC
Ötszörös Aranylabdás (Külföldön játszó legjobb magyar játékos): 1998, 1999, 2000, 2001, 2015.
Kétszeres Német Ligakupa győztes: 2001, 2002 – Hertha BSC
Német Kupa-döntős: 2009, Bayer Leverkusen
Évtized legjobb kapusa: 2000–2010
Európa-bajnoksági korrekorder (40 év 74 nap): 2016.
UEFA-szavazás: Az év európai védése, 2016.
Klubjai: Haladás (1993–1997, 2015–2019), Hertha BSC (1997–2004), Crystal Palace (2004–2007; közben rövid ideig kölcsön volt adva a West Ham United és az Aston Villa csapataihoz), Burnley (2007–2009), Bayer Leverkusen (2009), TSV 1860 München (2009–2014), Fulham FC (2014–2015).
