Újabb mérföldkőhöz érkezett a szatmárnémeti Gyenes Emánuel, aki egyedüliként mondhatja el magáról, hogy teljesítette a világ legkeményebb hard enduro viadalának, a Red Bull Romaniacsnak mind a 23 eddigi kiírását. A 23 rajt–célba érkezés páratlan rekord a sportág történetében.
Az idei, július 28. és augusztus 1. között Nagyszeben központtal megrendezett versenyre Gyenes Mani a 2026-os Dakar-ralin elszenvedett sérülése után tért vissza. A hosszú rehabilitációt követően ez volt az első komoly megmérettetése, ezért ezúttal a bronz kategóriában állt rajthoz.
A verseny azonban nem indult könnyen számára. A prológ során bukott, amelyben megsérült a karja, így csak a hatodik helyen zárt. Ennek megfelelően a hatodik pozícióból vághatott neki az első off-road szakasznak.
Az első versenynapon kiváló tempót diktált: az első ellenőrző pontig vezette a mezőnyt, ám néhány kilométerrel a cél előtt hibázott, így végül a második helyen fejezte be a napot. A második versenynapon a rendkívül köves terep komoly kihívást jelentett, és a műtött csuklója is fájdalmat okozott.
A harmadik napon a mezőny a Zsil-völgyéből tért vissza Nagyszebenbe, miután két éjszakát Straján töltött. A versenyzők gyors hegyi szakaszokat, lenyűgöző panorámákat, valamint különösen nehéz, sziklás terepeket teljesítettek, sőt az útvonal két egykori bányán is áthaladt. Mani számára ez a verseny nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is komoly próbatételt jelentett, hiszen három versenynap alatt több mint 15 órát töltött motoron.
A szatmári motoros végül a bronz kategória összetett versenyében a harmadik helyen zárt, ami a sérülésből való felépülés fényében kiemelkedő eredménynek számít.
„Néhány hónappal ezelőtt ez még lehetetlennek tűnt, miután megműtötték a kezemet. Nagyon élveztem a bronz kategóriát, de jövőre ismét a silver osztályban szeretnék versenyezni”
– nyilatkozta Gyenes Emánuel.
Hozzátette: számára ezúttal nem elsősorban az eredmény volt a legfontosabb.
„Boldog vagyok. Nem feltétlenül a dobogós helyezés miatt, hanem azért a teljesítményért, amit sikerült végigvinni úgy, hogy a sérülésem miatt kevés időm volt a felkészülésre. Örülök annak a ritmusnak, amelyet végig fenn tudtam tartani. A műtött kezem sem fájt annyira, a látási problémáim is elmúltak – ennek örülök a legjobban. Nagyon tetszett a pálya, még akkor is, ha sok volt a köves szakasz, az utolsó napon pedig meredek emelkedők és lejtők vártak ránk. Már a 2027-es versenyre készülök, hogy ismét a silver kategóriában indulhassak.”
Pesek Attila
