A szatmárnémeti vívás meghatározó alakja, Adrian Pop aktív sportolóként a Szatmárnémeti SK és a Szatmárnémeti Olimpia VSK többszörös országos bajnok párbajtőrvívója volt, aki korosztályos és felnőtt versenyeken egyaránt bizonyított, nemzetközi szinten is számos dobogós helyezést szerzett. Pályafutása befejezése után az edzői munkát választotta, ma pedig a Szatmárnémeti SK utánpótlásának egyik meghatározó szakembere és junior korosztályos szövetségi edző.
Beszélgetésünkben felidézte első élményeit, legszebb sikereit és azt is, hogyan változott meg a vívás az elmúlt évtizedekben.
– Mikor kerültél először kapcsolatba a vívással?
– Második osztályos voltam, amikor két vívóedző érkezett az iskolánkba tehetségkutatásra. Már aznap délután részt vettem az első edzésemen, így kezdődött minden.
– Szerelem volt első látásra?
– Nem, egyáltalán nem. Kezdetben inkább egy olyan elfoglaltság volt, amelyre a barátommal együtt jártunk. Számunkra ez elsősorban játékot jelentett, és csak később alakult ki bennem az igazi kötődés a sportághoz.
– Kipróbáltál más sportágakat is?
– Igen. Emlékszem, volt egy időszak, amikor egyszerre három sportot is űztem: a vívás mellett kosárlabdáztam és atletizáltam is. Gyakorlatilag egyik edzésről mentem a másikra, az egész délutánomat a sport töltötte ki. Nagyszerű időszak volt.
– Melyik volt az első igazán emlékezetes sikered?
– Az első eredmény, amelyet valódi sikerként éltem meg, a gyermek országos bajnokságon szerzett ezüstérem volt. Érdekes, hogy akkor még nem tudtam igazán örülni neki, mert a döntőt egyetlen tussal veszítettem el. Csak később értékeltem igazán ezt az eredményt.
– Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
– Ha kizárólag a sporteredményekről beszélünk, akkor egyértelműen a 2004-es junior Európa-bajnokságon szerzett ezüstérem a legnagyobb sikerem.
– Van olyan emlékezetes, vidám történet, amelyet szívesen felidézel?
– Nagyon szívesen emlékszem vissza egy edzőtáborra, ahol a csapattársaimmal együtt felfedeztük a „művészi oldalunkat”. Hatalmas lelkesedéssel énekeltük a Yellow Submarine című dalt. Maga a történet sokkal viccesebb annál, mint amit néhány mondatban el lehet mesélni, de maradjon meg azok közös emlékének, akik ott voltak – talán most mosolyognak, amikor ezt olvassák.
– Mikor döntötted el, hogy edző szeretnél lenni?
– Elég későn. Fiatalabb koromban nem igazán szerettem gyerekekkel foglalkozni. Ahogy telt az idő, teljesen megváltozott a szemléletem, és ma már egészen másként tekintek egy gyermek fejlődésének folyamatára. Ebben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy a feleségemmel három gyermeket nevelünk (szerk. megj.: felesége a Rióban olimpiai aranyérmes párbajtőrvívó, Simona Pop).
– Hogyan látod, mennyit változott a vívás az elmúlt húsz–huszonöt évben?
– Nemcsak a vívás, hanem a sport egésze rengeteget változott. Új edzésmódszerek jelentek meg, sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a fizikai felkészítés, a sportág pedig a szabálymódosításoknak is köszönhetően gyorsabbá és dinamikusabbá vált. A mai vívás sok tekintetben más, mint amilyen két évtizeddel ezelőtt volt.
Adrian Pop sportolóként számtalan sikert ért el a hazai és a nemzetközi porondon, ma pedig edzőként igyekszik továbbadni azt a tudást és tapasztalatot, amelyet hosszú pályafutása során megszerzett. Munkájával nap mint nap hozzájárul ahhoz, hogy a szatmárnémeti vívóiskola újabb tehetségeket neveljen, és a következő generáció is továbbvigye a város gazdag vívóhagyományait.
Szatmári vívóiskola
