A szatmárnémeti vívás egyik meghatározó fiatal edzője, Adrian Szilágyi ma már a Szatmárnémeti SK utánpótlás-nevelésének egyik meghatározó alakja. Aktív pályafutása során a Szatmárnémeti SK és a Szatmárnémeti Olimpia VSK párbajtőrvívójaként versenyzett, korosztályos és felnőtt román válogatottként is bizonyított. Edzőként is gyorsan letette névjegyét: tanítványai sorra érnek el országos és nemzetközi sikereket, emellett a román kadet válogatott szövetségi edzőjeként is dolgozott. Beszélgetésünkben a kezdetekről, pályafutásáról és a sportág változásairól mesélt.
– Mikor kerültél először kapcsolatba a vívással?
– Kilencéves voltam, amikor először beléptem a vívóterembe. Az első edzőm Langenbacher István volt, akinek nagyon sokat köszönhetek.
– Mi fogott meg ebben a sportágban?
– Azt hiszem, szerelem volt első látásra. Kilencéves gyerekként még nem értettem teljesen, mit jelent a vívás, de azonnal éreztem, hogy ez az a sport, amellyel szeretnék foglalkozni. Ez az érzés azóta sem múlt el, csak ma már edzőként élem meg.
– Más sportágakat is kipróbáltál?
– Igen. A vívás előtt és mellette is fociztam, karatéztam, dzsúdóztam, kosárlabdáztam és atletizáltam. Mégis a vívás mellett maradtam, ami nagyrészt első edzőmnek, Langenbacher Istvánnak köszönhető.
– Melyik volt az első igazán emlékezetes sikered?
– Nagy örömmel emlékszem vissza arra, amikor megnyertem a gyermek országos bajnokságot. Ez volt az első igazán meghatározó sikerélményem.
– Mely eredményeidre vagy a legbüszkébb?
– A legnagyobb sikerem mégsem egy érem vagy helyezés. Számomra a családom és az az élet a legfontosabb, amelyet a vívásnak köszönhetek a versenyzői pályafutásom után. Ami a sporteredményeket illeti, országos szinten számtalan bajnoki címet és érmet szereztem. Nemzetközi szinten pedig legszebb emlékeim közé tartozik a junior világbajnokság egyéni kilencedik helyezése, illetve a junior csapattal elért hatodik hely.
– Van olyan vidám történeted, amely különösen megmaradt?
– Egy edzőtábor jut eszembe. Egy kemény edzés után mindenki nagyon fáradt volt, de a csapattársaim elkezdtek viccelődni, végül annyira nevettünk, hogy teljesen megfeledkeztünk a fáradtságról. Az ilyen pillanatok kovácsolják igazán össze a csapatot, és megmutatják, hogy a vívás komolysága mellett mindig van helye a jókedvnek is.
– Mikor döntötted el, hogy edző lesz?
– Miután visszavonultam az élsporttól. Szerettem volna a vívás közelében maradni, és továbbadni mindazt a tudást, amit hosszú évek alatt a saját edzőimtől kaptam.
– Hogyan látod, mennyit változott a vívás az elmúlt két évtizedben?
– Nagyon sokat. A felkészítés ma már sokkal modernebb, nagy szerepet kap a videóelemzés, és tudományosabb szemlélettel dolgozunk a fizikai felkészítés, a gyorsaság és a regeneráció területén is. A felszerelések, valamint a bíráskodás technológiai háttere is jelentősen fejlődött. A versenyek gyorsabbak, dinamikusabbak, összességében pedig a vívás technikásabb és intenzívebb sport lett, mint húsz-huszonöt évvel ezelőtt.
Adrian Szilágyi ma már edzőként írja tovább a szatmárnémeti vívás történetét. Tanítványai rendszeresen érnek el kiemelkedő eredményeket a hazai és nemzetközi versenyeken, miközben ő maga is hozzájárul a román vívósport utánpótlásának fejlődéséhez. Pályafutása jól példázza, hogy a sikeres sportolói karrier után is lehet új célokat találni – és ugyanazzal a szenvedéllyel szolgálni a sportágat, amely egy kilencéves kisfiút annak idején első látásra rabul ejtett.
Szatmári vívóiskola
