Az előző évekhez hasonlóan idén is ünnepélyesen fogadták itthon Gyenes Emánuelt, aki pályafutása tizenötödik Dakar-raliján vett részt.
A Szatmárnémeti Autonet Motorcycle Team pilótája 2020 után második alkalommal nyerte meg az embert- és versenygépet is próbára tevő, két hetes, közel 8000 kilométer össztávú „sivatagi száguldás” legnehezebb motoros kategóriáját, a szervízcsapat-kíséret nélküli Original by Motul osztályt.
Így bajnokhoz méltó fogadásban volt része szerdán a csapat névadó támogatójának a telephelyén, ahol füstbombával, görögtűzzel, konfettivel, pezsgővel és a Queen világhírű dalával, a „We are the champions!”-szal fogadták, Surányi Balázs, üzletfejlesztési igazgató pedig egy óriási trófeát adott át Maninak.
A szokásos torta és a kollegái üdvözlése és gratulációi után Gyenes sajtótájékoztatón beszélt élményeiről és – röviden – idei terveiről.
Elismerte, idén is a szurkolóinak a biztatása erősítette a két hét alatt.
„Szükség van a szurkolók támogatására is, mert egy ilyen hosszú, embert próbáló versenyen vannak jó és nehéz pillanatok.”
Óriási eredmény a 20. hely
Idén nagy tervekkel vágott neki a szaúd-arábiai versenynek, hiszen célként tűzte ki, hogy az összetett táblázatban az első harminc között zárjon, az Original by Motul kategóriában pedig dobogós legyen. A 12 versenyszakasz végén első lett kategóriájában, és a 20. lett az összetettben.
„Az indulás előtt nem hittem volna, hogy megnyerhetem a kategóriát, de éreztem, hogy idén meg lehet a dobogó. De kiemelném az összetett táblázatban elért 20. helyet is, hiszen a kategóriánkban jelentős nehezítés volt, hogy csak hat pár abronccsal kellett végig menni, míg mindenki más tizenkettővel mehetett. Vagyis mindenki már, aki nem ebben a kategóriban ment, minden nap cserélhették a gumikat. Ez óriási hátrány nekünk, hiszen az első másfél héten több száz kilométert kavicsos terepen mentünk, nagy sebeséggel, ami alaposan roncsolja az abroncsokat.”
Idén a francia Benjamin Melot-tal volt nagy versenyben a kategória-győzelemért. Mani végig az élen állt, viszont az utolsó három nap a francia ledolgozta a 10 perces hátrányát, a záró szakasz előtt pedig 1 perc előnye volt már. A szatmári pilóta elmesélte, hogy miért nehéz neki a homokdűnék között menni.
Nem ismeri a homokdűnéket
„Az első hétben nagyon optimista voltam. Annak ellenére, hogy már a második napon kaptam egy 15 perces időbüntetést egy ellenőrző pont kihagyása miatt, éreztem, hogy jó a tempóm, és jó időket megyek. De amikor a pihenő napon azt láttam, hogy csak 12 perc előnyöm van, éreztem, hogy nehéz lesz a második hét, főleg úgy, hogy az utolsó három nap csak homokdűnék között zajlott.
Elsősorban a dűnék formájának felismerésével van gondom, mert más pilótákkal ellentétben nem tudom felismerni, melyik homorú hátú, és melyik lapos tetejű. Ezért sokat nyomom a féket a dűnetetőn, nem merek sebeséggel neki menni.”
Az utolsó szakasz versenye a Dakar-győzelemért a szervezők és nemzetközi sajtó figyelmét is felkeltette, ami bár jót tett Mani hírnevének, viszont elárulta, neki nem tetszett ez a helyzet.
„Szurkolói szemmel bizonyára izgalmas és érdekes volt az utolsó szakasz, de nekem nem volt az. Ha választhattam volna, akkor inkább nagy előnyel vártam volna a záró szakaszt. Nagyon stresszes voltam, nagy volt a nyomás rajtam, hiszen bosszantott a gondolat, hogy tizenegy napon keresztül vezettem a táblázatot, de az utolsó előtti nap elvesztettem ezt a pozíciót. Ez nem volt egy kellemes pillanat a számomra. Bár nem tűnik óriási hátránynak az egy perc, de tudtam, hogy Benji (Benjamin Melot – szerk. megj.) remekül megy a dűnék között. Kissé elvesztettem a hitemet az első hely megszerzésében, de később megbarátkoztam a gondolattal, hogy a második leszek, dobogón állok, így teljesítettem a célomat.
A záró szakaszon Benji megelőzött, de elvétett egy ellenőrző pontot, és azért, hogy elkerülje a büntetést, visszatért két kilométert. Ez nekem elég volt, hogy visszavegyem a helyemet. Sajnálom őt, mert nagyon jól megértjük egymást, nagyon akart idén nyerni, de ez egy verseny. Az utolsó nap rajtjánál 99,99 százalékban nála volt ez a trófea, ami a győztesnek jár. Végül nem Franciaországba, hanem Romániában landolt a díj.”
Idei tervek
A jó eredmény annak is köszönhető, hogy idén egy új generációs KTM ralimotorral állhatott rajthoz, amit tavaly a Țiriac Alapítvány biztosított neki.
„A motorkerékpár nagyon jól ment, mondhatom, hogy feküdt a stílusomnak. A napi szokásos karbantartás mellett nem kellett javítást végezzek rajta a két hét alatt. Csupán az utolsó nap tört le a kipufogó, de az sem az én hibámból, ugyanis egy másik motoros ütközött nekem véletlenül.”
Mani hozzátette, ez a versenygép így fog Bukarestbe kerülni, ahol ki lesz állítva a Țiriac Collection autós múzeuba – a tavalyi versenygépe mellé.
A szatmári pilótára most néhány hét pihenő vár, majd kitolja a garázsból az enduro-motorját, amit felkészít majd erre az idényre, amivel hazai tereprali, illetve magyarországi enduro bajnoki futamokon fog menni. Ugyanakkor rajthoz áll idén nyáron is Nagyszebenben a Red Bull Romaniacs hard enduro-versenyen, amin világcsúcstartó, hiszen egyedüliként rajthoz állt az eddigi összes, eddig 21 kiíráson, és be i fejezte azokat.
Nevezni fog a világ legismertebb és legrégebbi enduro-versenyre is, az International Six Days Endurora, amit idén Olaszországban rendeznek. Mani elmondta, idén szeretne még három társat maga mellé, akikkel csapatot alkotva, Romániát képviseljék az ISDE Trophy kiírásán is.
Az év végén pedig ismét utazna Szaúd-Arábiába, hogy jövő év elején ismét rajthoz álljon a Dakar-ralin…
Pesek Attila
